Az első rész itt olvasható.
Micsoda mondat! Ritkán olvasok olyan művet, címet, mely már rögtön az első sorával megfog és amivel teljes mértékben egyet tudok érteni.
         Gyerekfejjel tudtam már, hogy a sör egy különleges szerelem. Apám már kisgyerekként megtanított rá, hogy ez csak egy jó dolog lehet, melytől az élet csak szebbé és jobbá válik: a sörtől. Micsoda igazság volt ez és mekkora szerencse, hogy ezt már oly’ korán megtapasztalhattam.
          Alig múltam el 7 éves, mikor az Öregek megengedték, hogy én tölthessem ki otthon a Kőbányait, a jó öreg zöld üveges Kőbányait. A mai fejjel állítom, hogy az egy nagyon jó italfajta. Óriási megtiszteltetés volt ez nekem, te jó ég! Gondoljon mindenki bele: még a 10-et sem töltöttem be és már akkor olyan tudás birtokába kerültem, amit egész hátralévő életem során tudok majd kamatoztatni. A „sör csak kis habbal jó”, „ne rázd fel”, „lassan öntsd” –hallottam mindig az ukázt. Mennyire igaz! Igaz?
         Bevallom őszintén nem voltam még 18 éves, mikor aktívabban elkezdtem sörözni. Ehhez persze kellett a focista múlt is, hiszen edzés után a nagyokkal, péntek este a haverokkal, vagy egy győzelem vasárnap a gyűlölt ellenfél ellen még jobb volt, ha mellette, utána megittunk pár „bambit”. Mert mi így hívtuk.
         Mikor az ember elérkezik az életének azon szakaszához, hogy sörözik, az elején még nem tudja, nem ismeri a saját és az ital határait. Bár élet, erő és egészség, de jó ha mindenki tudja, hogy ez addig igaz, amíg nem érezteti a hatását, melyek olykor negatívak tudnak lenni.

        Pár rosszabb tapasztalat után én is megtanultam, hogy mi az a mennyiség, melyet el lehet fogyasztani és igencsak büszkévé tesz az a tény, hogy ezt a mai napig fejben tudom tartani.
        Igazán mulattatnak azok a reggelek, mikor ismerőseim mondják, hogy a tegnapi sörözéstől széthasad a fejük, hogy hiába ittak meg „csak” 4-5 üveggel vagy korsóval, ők nagyon rosszul vannak. Teljesen komolyan gondolom azt, hogy Nekem azért nincs bajom soha tőle, mert anno, fiatal fejjel megtanultam sörözni. Megtanultam tisztelni és azt, hogy miből, mikor mennyit lehet büntetlenül meginni. Ha az ember tisztában van a saját képességeivel, ha tudja azt, hogy miből mennyit lehet, akkor a fent említett mondat teljesen igazzá válik. Ha az ember ésszel csinálja a dolgokat, akkor nagy baja nem lesz belőle.
       Az én tanácsom a következő: nem kell mindig keresni az alkalmat a sörözésre, hiszen aki keres, az talál, aki pedig túl sokszor talál, az előbb-utóbb beteg lesz. Tisztelni kell a sört és akkor bármilyen furcsán is hangzik, ő is tisztelni fogja az embert.
       Soha ne veszítsük el a józan ítélőképességünket vele kapcsolatban. Az okosan fogyasztott sör igenis élet, erő, egészség. Remélem, hogy ezen írás alapján mind többen jönnek rá erre a nagy igazságra.