Sok ember érezheti hasonlóan magát, hiszen az ország keleti felét nagyban elfoglalja ez a csodás táj.

Persze az Északi-középhegység, a Mátra, a Bükk, vagy a Dunántúli-középhegység, de akár a Budai-hegyek is kínálnak csodákat, azonban a legnagyobb magyar síkság szépségével, élővilágával nehéz vetekedni. Kicsit az az ember érzése, hogy ez a térség a Kárpát-medence szíve-lelke.

Nyaranta csodás képet nyújt. A már emlegetett élővilága, a kiégett növények, a csodás állatok mind-mind hozzátartoznak a táj képéhez.

A még mindig létező szakma a juhász, a kondás is megtalálható még itt. Rohanó világunkban, mikor átrohanunk a tájon, akkor is láthatjuk, hogy ez az a hely, mely akaratlanul is azt az érzést kelti az emberben, hogy legszívesebben félreállna az autójával és besétálna a mező közepébe, messze mindentől, távol a város zajától.

Legyen akár nappal, lehet akár este, ez a környék mindig csodákat rejt magában.

Esténként a nagyvárosok fényeitől távol, immáron a szépen kirajzolódó csillagképek alatt lehetőség van gyönyörködni abban, amit egyébként nem láthatunk: az éjszakai égbolt ugyanis olyan látványt nyújt itt, amit máshol nem lehet látni.

Hoztunk is egy videót szavaink alátámasztására. Íme a nagy magyar Alföld teljes pompájában.

Egészen biztos, hogy nem lehet benne csalódni, hiszen

„Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.”

(Petőfi Sándor: Az Alföld)

Forrás: youtube.com