Ez lesz az a nap, mely végre nyugodtságot hoz, olyat, melyre kis hazánknak nagyon nagy szüksége van.

Oldalunk nem egy politikai lap. Nem írunk cikket megrendelésre és ez így is fog maradni.
Azonban teljesen biztosak vagyunk benne, hogy az átlag magyart végtelenül idegesíti az elmúlt egy, másfél hónap közéleti eseménysorozata.

Sajnos a politika a mindennapok részévé vált. Ott van a reggeli híradóban, rádióban, újságban, munkahelyen ebéd közben a kollégákkal történő beszélgetések alkalmával, beférkőzik az otthonokba, a fejekbe. Mindenhova.

Hogy jól van ez így-tehetjük fel a kérdést? Nincsen.
Mi történt az országban az elmúlt időszakban? Szomorú dolgok. Érdekszférák ütközése, kicsinyes, személyes háborúk, magyarázkodás és vádak sora, tiszta szívből utálkozás és gyűlölködés, hazugság hegyek épülése a szemünk előtt.

Szobrok dőlnek, a lehetetlen megmagyarázása folyik még a csapból is, sőt nyugodt szívvel kijelenthető, hogy hülyének nézik azt, aki kérdéseket mer megfogalmazni. Sok esetben az átlagnál is tanulatlanabb emberek próbálják hatalmukat megszilárdítani, megmondani egy felnőtt társadalomnak, hogy hogyan is kell gondolkozni.

Végtelenül szomorú azonban, hogy emberek milliói felejtik el, hogy nincs az úgy rendjén, hogy ezeknek a politikai résztvevőknek csak akkor fontos a választópolgár, ha ő maga tehet érte valamit. 4 vagy 5 évente. „Ugye jó helyre teszed az „X”-et vasárnap?”
Előtte és utána a felejtés bérét fizeti meg a tudatlan, hiszen már nem érdek a kommunikáció, az odafigyelés, hanem nyűg másnak a baja. „Sok dolgom van, nem érek rá”-nem egy esetben hallhattunk már ilyen magyarázkodást a megválasztottól.

Nincs ez így jól. Elcsépelt mondat az, hogy barátságok mennek tönkre ilyenkor és egészen biztos lehet benne mindenki, hogy ez történt nem egy esetben is az elmúlt időszakban. Sorsok múlnak azon, hogy végre eljöjjön a jövő hét.

Végtelenül szomorú időszak zárul le végre tehát a hétvégén és sok ember nevében lehet nyugodt szívvel kijelenteni: végre egy hétfő, melyet annyira vártunk már. Október 14: siess!