Erdély Nagy-Magyarország azon része, mely minden évszakban kiváló lehetőségeket nyújt a kikapcsolódásra. Valljuk be, hogy a Balaton például nem az, ha már a Kárpát-medence egyéb turisztikai jelentőséggel bíró részeit nézzük. Mert a magyar tenger igazából csak nyáron tud kiemelkedő élményt nyújtani, ami az odaérkező turisták számából pontosan látszik.

Erdély azonban más. Más, mivel oda bármikor elmehetünk. Télen a csodás látvány, nyáron a végeláthatatlan kacskaringós utak, ősszel a természet legszebb arca, tavasszal pedig a megújulás vár minket.

Természetesen egy ilyen térségnek számtalan gyönyörű látványossága van, mely vonzza a turistákat.

Volt alkalmam már többször is ott vizitálni, amit azonban egészen biztosan soha nem hagytam ki, az a Szent Anna-tó volt. Voltam ott korábban ősszel, zord időben, óriási szélben, mikor alig lehetett megmaradni a völgyben is. De tavasszal is, amikor vidáman ültünk a partján és néztük a krátert, amiben anno a tó keletkezett. Nyáron sem akármilyen élmény, mikor az emberek gyerekkorukat idéző örömmel vetik bele magukat a valóban hűsítő vízbe. Bár azt halkan jegyezzük meg, hogy ezt a kihelyezett táblák szerint a hatóság tiltja, de ott nem sok mindenkit érdekelt ez a direktíva. Kicsit olyan érzése volt az embernek ekkor, mint valamiféle „dzsembori”, mikor mindenki a kis piknik kosarából kipakolva pihen és érzi magát önfeledten.

De miért is olyan népszerű ez a hely? Mit kell róla tudni?

Szent Anna-tó egy Tusnádfürdőhöz közel. A tó felszíne 0,22 km², alakja a körre hajaz medre, amely az egykori vulkán krátere volt, tölcsér alakú.  A Szent Anna-tó vízgyűjtő területe kicsi, semmilyen kapcsolatban nincs a helyi vízrajzi hálózattal. Nincs közvetlen lefolyása, a víz csak a földbe szivárog el és bukkan fel később források formájában a vulkán külső részén.

A tó a források hiányában veszélyben van. 1867-ben a legnagyobb mélység 12 m volt, 1907-ben 8,5 m, jelenleg pedig 7 m. Ezt a folyamatot a meder feltöltődése és a növényzet terjedése okozza. Néhány évtized múlva, előreláthatólag az egykori Mohos-tó sorsára jut, helyén nem marad más, csak egy láp.

Tehát ami igaz erre a csodás helyre, az az, hogy látni kell!

Ha mindezek nem lettek volna elég meggyőzőek, akkor mutatunk róla egy videót is.

Íme tehát a Szent Anna-tó:

Igazunk volt, ugye? Ez a helyet valóban látni kell!

Forrás: youtube.com