Hallod? Meghalt a Benedek Tibi! Tegnap reggel, mint egy villámcsapás, úgy jött ki ez a két mondat, egy ma oly divatos videókonferencia előtt a számból-de bevallom, a mondat eleje nem pontosan így hangzott, az most nem lenne idézhető. Ennyire megdöbbentő volt a hír, melyet a sportot szerető és nem szerető embernek egyformán nehéz feldolgoznia.

Lehet itt „leg” szavakkal dobálózni –legnagyobb, legjobb, legtehetségesebb”- de úgy gondolom, hogy felesleges. Benedek Tibor életét az általa kiharcolt eredmények minősítik a legjobban.

„Micsoda példakép volt Ő!” Nem azért mondja ezt most 10 millió magyar bármelyike vagy a vízilabdát értő és szerető sok millió emberből bárki, mert a halott emberről ilyet kell mondani. Azért mondják ezt, mert a győzelmeivel -ahogyan azokat elérte és ahogyan azokat kezelte – minden embernek példát mutatott.
Manapság divat egy-egy siker, győzelem után mellett döngetni és azt mondani, hogy „Én vagyok a legnagyobb!”. Benedek Tibor azonban nem ilyen volt. Pontosan ez az a hozzáállás, melyet tanítani kellene a jövő fiatalsága számára.
A legjobb idézet -melyet sokan emlegetnek ezekben a szörnyű napokban- pontosan megmutatja, hogy mitől is volt Ő A Benedek Tibor: „…Mégis, ha legvégül össze kellene foglalnom a sikereim okát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban. Ez az én tehetségem.”

Egy ideje már sejteni lehetett, hogy nagy a baj. A kevés képen melyeket megosztottak róla, látszott, hogy az egykor hatalmas izomzattal bíró sportember, nagyon lefogyott. Nemrég jött a hír, hogy minden a sporttal kapcsolatos tevékenységtől visszavonul. Érthetetlennek tűnő döntés volt, mely a halálával igazolást nyert mindenki számára. A gyilkos kór nem adott esélyt a számára.
Benedek Tibor azonban megmutatta: nem csak a győzelmet kell méltósággal elviselni, hanem az elkerülhetetlen vereséget is. Ha nincs lehetőség a győzelemre, akkor sem válhat az igazi Ember más személlyé. Erről ismerszik meg az Ő fajtája.

Az élet és a halál egyik legnagyobb problémája az, hogy az embert akkor ismerik el igazán, akkor szeretik a legjobban, amikor már nincs többé. Azonban nem akkor kell, hiszen halálában mire megy a szeretettel, az elismeréssel?
Csak remélni lehet, hogy Benedek Tibor tudta, hogy mennyire szeretik, tisztelik és becsülik.
Ilyen emberek kellenek a világnak. Sajnos most meghalt az egyik utolsó. Viharos időkben ez a legnagyobb villámcsapás.

Nyugodj békében Benedek Tibor!